The primal syncopations of Tükrös ( Tuke-rersh) are almost impossible to describe. Formed in 1986, this 6 member band from Budapest has been instrumental in the revival of Hungarian village music. "There is no need to improve it," explains Tükrös' viola player Péter Árendás, "only to play it as authentically as possible. " The group's line-up of violins, violas, double bass, cimbalom (cymbal) and vocals will transport you into the village lives of the films Gadjo Dilo and Latcho Drom. Perhaps Béla Bartók described it best; "beautiful to the ear, beautiful to the eye."
THE MUSIC
The music they play comes from the villages of Hungary and Transylvania, and was played by Hungarians, Gypsies and Romanians for parties, weddings, funerals, christenings, army draftees and any major event occurring in a village calendar.
Through the music and dance, people grew up and grew old, learning to express themselves and relate to each other. It was their way of releasing worries and stress and expressing their joy and sorrow.
With the influx of modern technology, different music and media have taken the place of music and dance in a villager's life. In some areas of Hungary and throughout Transylvania, this music and tradition can still be found today, but it fast disappearing as the old musicians, dancers and singers die. Tükrös are part of a revival of village/peasant music and dance that has been happening in Hungary over the last 20 to 30 years.
They have learnt the music by travelling to villages and learning not only the music, but the customs and traditions of the place, directly from the people themselves. Through their continuing contact and friendship with the village musicians, they have developed an emotional tie to the music and people, that can be heard in their playing.
THE BAND
Formed in Budapest 1986, the band has toured throughout Europe, the United States and Australia both in its own right and with various dance ensembles. They regularly play in Hungary at major traditional music festivals and events, in Táncház (dancehouses), music clubs, at parties and weddings. At festivals and music and dance camps they can always be found playing somewhere to a crowd of dancers and partiers. In 2001 the band was awarded the distinction of ‘Young Masters of Folk Arts’. Each Year the group presents a music and dance camp where they teach these traditions to the next generation. Tükrös are also very involved in the recording and collecting of Hungarian music from the villages of Hungary and Transylvania (Romania).
DISCOGRAPHY
1996 Magyar Népzene (Hungarian Village Music) by Fonó Records
2000 Szatmári Népzene az 1900-as évekbõl (Hungarian Village Music from the
20th Century) by FolkEurópa
This album has won the golden prize of the Hungarian Artistic Academy in 2000.
2002 Tükrös Tábor (Tükrös Camp) by FolkEurópa
2003 Vígan Legyünk (Let’s Be Joyful! by FolkEurópa
2005 Hegyen-Völgyön (Let's Be Joyful II. - Uphill, Downhill)
2008 A mi Mezőségünk (Our Transylvanian Heath)
Ken Hunt /fROOTS/
‘A faraway tolling of bells opens A Mi Mezőségünk (Our Transylvanian Heath). Tükrös Zenekar banishes thoughts of church going. Such thoughts fade quickly. The steady build-up of driving csárdás rhythms in all their elemental glory calls a different congregation of the faithfuI. This is village music handed down the generations, in Tükrös Zenekar's case notably via the field recordings of Zoltán Kallós (captured over four expeditions between 1963 and 1978) and to a lesser degree the field recordings of Sándor Csoóri, Gergely Koncz and Zoltán Patyi (made between 1973 and 2000). Until now I've never had the opportunity to write about this Hungarian sextet properly. Tükrös Zenekar is a Hungarian ensemble (zenekar) that I have been quietly following and assiduously savouring for a few years now. The meaning of their name hinges on tükrös, a container of a sort that might hold such shaving paraphernalia as a razor, a mirror and brush, and tükör, a mirror. The sense being communicated is of a zenekar holding a mirror up to the past, mirroring back the old sounds, the sound of the old days. A Mi Mezöségünk builds on the strong foundations of such earlier recordings as Szatmári Népzene (2000) and Tükrös Tábor (2002). The line-up remains unchanged. Éva Korpás sings on four of the eight tracks. She is yet another Hungarian female vocalist of high calibre, yet her vocal delivery is closer to many of the old folk singers than most of the better-known names. There's more dirt under her nails, so to speak, and, if you get my drift, 'Iess art' in her voice. Gergely Koncz and Attila Halmos play violin; Péter Árendás and Endre Liber play viola; and András Lelkes plays string bass. But listening to passages during the masterly Bonchidai Sűrű Csárdás, Lassú és Barbunc, a 1O-minute tour-de-force, is enough to prompt checking whether you missed the cimbalom credit. (lt's all done with strings.)
A Mi Mezőségünk is simply one of the most refreshing and dynamic reanimations of Hungarian village music ever to come my way. Tükrös Zenekar does not just hold a mirror up to the past. This is a two-way mirror and in the other direction they are pointing to the future of old Gypsy village music.’
www.hangveto.hu; distributed in the UK by Proper: www.properdistribution.com
Agócs Gergely: Több mint térkép
“Tükrös zenekar megalakulása óta a népzene hagyományhű tolmácsolásával szólítia meg közönségét. E szikár megállapítás mögött a magyar nyelvterület, sőt esetenként egyes szomszéd népek tájegységei kulturális értékeinek felvállalása, az ott élő emberek szellemi öröksége iránti mély elköteleződés húzódik meg.(…)
A szakmabéliek tudják, de talán nem árt hangsúlyozni: a "hagyományhű
tolmácsolás"ez esetben azt jelenti, hogya magyarpalatkai szászka, a széki sűrűtempó, a rozsályi oláhos, vagy a nyírmadai csárdás nem csak olyan jellegű (mint az a bizonyos,"házi jellegű kenyér".A Tükrös zenekar előadásában e tájak muzsikája az évszázadok és bennük a különféle zenész dinasztiák egymást követő nemzedékei által csiszolt stílusok, a helyhez köthető művészeti kifejezésmódok magas szintű ismeretével szólal meg. És talán ez a legfontosabb, amit ezzel a zenével mi, táncházas muzsikusok üzenni tudunk: hogy egy-egy régiónak, településcsoportnak, vagy akár egy-egy faluközösségnek is van saját kultúrája, és nem-akármilyenségünk, azaz kulturális arculatunk kifejezésének készsége mennyire fontos.
(…) A Mezőség magyar, román és cigány közösségeinek népzenéje az egységesítő tényezők mellett jól kitapintható sokszínűsége révén is hihetetlenül izgalmas képet mutat.
Pedig e vidék néprajzi értékeire viszonylag későn figyelt fel a magyar népzenekutatás. Az első nagy nekibuzdulásban, a XX. Század elején e feltáró munka úttörői Erdélynek elsősorban a távolabbi, székely és csángó magyar településeit keresték fel. Az első világháború után a magyarországi zenefolklorisztika számára hosszú időre lezárult az erdélyi népzenegyűjtés folytatásának lehetősége. Majd amikor Észak-Erdélyt egy kis időre még visszakanyarították, ismét megindulhatott kutakodás.
Kodálynak a legenda szerint volt egy gyönyörűen hímzett, széki párnája. Akkoriban a Mester már a Zeneakadémián tanított, és tanítványait a még feltáratlan területek népzenéjének gyűjtésére buzdította. Nála jó tíz esztendővel fiatalabb kollégáját, Lajtha Lászlót azzal irányította a Mezőségre, hogy ahol ilyen szép, kiérlelt hímzések vannak, ott a zenei kultúrának is virágoznia kell. Jól gondolta. Lajtha széki és szépkenyerűszentmártoni gyűjtései révén, amelyek a Pátria lemezgyár 73-as fordulatszámú bakelitlemezein zeneműboltokban is kaphatóak voltak, a Mezőség népzenéje valósággal átformálta az erdélyi magyarság népzenéjéről addig kialakított képet.
Nem véletlen, hogy a táncházmozgalom is ezzel a muzsikával tudott az addig megszokott, "népi feelingtol" valami gyökeresen eltérőt mutatni. A magyar zenei folklór-revival új hullámának első időszakában, a hetvenes években "mezőségi"-ként a magyarpa/atkai bandáktói eltanult zenét muzsikálták. A Tükrös megalakulásának korszakában a kép kezdett árnyaltabbá válni, és elsősorban Kallós Zoltán gyűjtései, illetve személyes látogatásaik által a táncházasok megtanulták további mezőségi falvak (Búza, Magyarszovát, Bonchida, Nagysajó, Nagysármás, Ördöngösfüzes) stílusát, ami sokuk, így a Tükrös életében új irányokat határozott meg. Koncz Gergőt Palatkán a Kodobák szerintem ma már családtagnak tekintik, és Halmos Attila úgy húzza a széki magyar négyest, mintha nem is egy budapesti népzenekutató fia, hanem az Icsánok, az IIkák vagy az öreg Dobos Károly valamelyik leszármazottja volna. És ez a garancia arra, hogy új lemezükön is átüt mezőségi népzene katartikus ereje.
(…) Szatmárral más a helyzet, mint a Mezőséggel. A megye Magyarországon maradt területei ma a hazai tánc-és zenefolklór legjobban feltérképezett régiójának számítanak. Ezt Martin György néptánckutató vezetésével, az ötvenes évek végén kialakított, több mint húsz évig zajló, tudatos kutatási program keretében sikerült elérni, de Szatmárban már Arany János és Móricz Zsigmond is gyűjtöttek.
A Mezőség esetében oly gyakran hangsúlyozott "régies állapotokkal" szemben itt a hagyományos kultúra erősen magán viseli a XIX. század nagy művelődéstörténeti folyamatainak lenyomatát. A szatmári vonószene az igazi, vérbeli cifraszűrös-karikásostoros magyar mentalitás kiegészítése, elmaradhatatlan tartozéka, a hétszilvafás életérzés reminiszcenciája. Ez a terület volt az egyike azon központoknak, ahol a magyar cigánybanda mint "kultúrjav" kialakult, és fejlődött egészen napjainkig, amikor elkönyvelhetjük a klasszikus (vonós) kamarazenekar e folklorizált változatának a közkultúrából való végleges kiszorulását. Nincs már magyar lakodalomban cigányzenekar. Mutatóba maradt egy-két vendéglő plusz a színpad. És a színpadon egy új jelenség: a régi cigányzenészek tudását, a kezükön kialakult különféle regionális stílusokat ma a többségi társadalom fiatal muzsikusai viszik tovább. Ha az előbb olyasmit írtam, hogy a Mezőség zenéjét hitelesen eljátszani önmagában is dicséretes teljesítmény, akkor most azt kell megállapítanom, hogy a szatmári vonósbanda stílusának hagyományhű elsajátítása egy városi ..fehér" zenekartól egyenesen kápráztató mutatvány. Ez a zene ugyanis megköveteli az erdélyi területekre jellemző hangszerkezelési technikától teljesen eltérő, a zenetörténet későbbi korszakaiban gyökerező kifejezésmódok elsajátítását.
Ha le akarjuk egyszerűsíteni a magyar vonószene folklórjának képletét, akkor
pontosan ennek a különbségnek a kihangsúlyozásával elmondhatjuk, hogy ebben a sokszínű anyagban két nagy egységet találunk: van Erdély,és van a többi. A Tükrös zenekar tagjai azonban anyanyelvi szinten bírják mindkét nagy egység zenei nyelvezetének meghatározott dialektusait. IEza teljesítmény ahhoz hasonlítható, amikor a klasszikus zenében valaki eloször bélhúrokon, barokk vonóval eljátszaná mondjuk Vivaldi hegedűversenyét, majd egy "modern" hangszeren előadna egy Debussy-darabot. A Tükrös zenekar segítségével kinyílik reánk egy ablak, s ezen keresztül betekinthetünk egy olyan világba, amilyet élő turista a saját szemével még nem látott. Beleszippanthatunk a palatkai lakodalmak, a széki táncházak, a nyírmadai tollfosztók vagy a Demeter-napi, szatmári pásztormulatságok levegőjébe. És ha egy ilyen töltekezés után elgondoljuk a világot, eszünkbe juthatnak Radnóti sorai, s többé immár számunkra sem csupán térkép e táj ... "
