"A művészetnek egykor a meglehetősen szűk látókörű, jobbára polgári és egyházi igényeket kellett kielégítenie minél kiválóbb szakmunkával és a belepréselt szellemiséggel, majd fellázadt ez ellen, s megszülettet egy csodálatos korszak, nevezzük az egyszerűség kedvéért XX. századnak, amely a kereteit a végtelenségig tágította. Ezzel visszaélve egyes idióták azt mondják, hogy bármi művészet, holott tudjuk jól, hogy a művészet nem akármi, hanem egy alapvető szellemi életerőt sugárzó, nélkülözhetetlen, spirituális vitamin, afrodiziákum, ima és szentségtörés, simogatás és fenyegetés, vagyis olyan élményt nyújtó forrás, amely erőt ad ahhoz, hogy ne ugorjunk le az első hídról, de folytassuk hétköznapi küzdelmeinket az elmebaj kellős közepén, legyen az festmény vagy firka, széppróza vagy vakkantás, szimfónia vagy metál. " Idemásolva drMáriástól...
Hope to catch You (a)live somewhere soon, cheers! :)
e-mail
|
|
